Ez olyan vicces. Ekkora felhajtás egy
kis rendrakásért? Nos, igen! Ugyanis ahogyan azt már kifejtettem,
korábban számos (pontosítok: megszámlálhatatlan) kísérletet
tettem a „kis rendrakás” szokásos lépéseit követve, hogy
megszüntessem az uralkodó kaotikus állapotot. De mivel ez évek
óta csődöt mond, nyilvánvaló, hogy másként kell megközelíteni
az egészet. Méghozzá oly módon, hogy 1. ez most égetően fontos,
minden egyéb dolognál nagyobb prioritást élvez; 2. ez egy komoly
és hosszabb folyamat, amelybe bele kell nőnie a család minden
tagjának. De ők akkor nőnek bele, ha én már túl vagyok az első
fázison és tudom, hogy merre tovább.
Az egész azért vált számomra ilyen
komollyá, ugyanis rájöttem, hogy a hiba mind az alapokkal, mind
pedig a kitartással van.
Az alapokkal azért, mert egy gyors,
egyszeri nagy pakolás nem oldja meg azt, hogy minden valóban úgy
kerüljön a helyére, ahogyan az mindenkinek megfelel, illetve ha a
szokásokat nem gondoljuk át, nem rögzítjük, akkor lehetőségük
sincs kialakulni és napok (rosszabb esetben, akár órák kérdése,
hogy minden ismét kicsússzon a kezeink közül). Aztán
belefutottam ebbe a cikkbe. Utánaolvastam és valóban igaz lehet, hogy „egyes
kutatások szerint egy új szokás kialakulásához 21 nap kell”.
Nos, ez megmagyaráz mindent. Úgy döntöttem, hogy ha már nem
fordultam szakemberhez a közelmúltban feltárt személyes
problémámmal, hiszek nekik és adok esélyt ennek az elméletnek.
Itt
kanyarodnék vissza az bejegyzés címéhez: 21 nap, az 3 teljes hét.
Nyilván képtelenség minden áhított szokást egyből,
párhuzamosan 3 hét alatt bevezetni. Abba ismét napok alatt
beletörne a bicskám. Ezért
hát nekiálltam tervezni. Összeírtam a célokat, egy stratégiát és persze végiggondoltam, hogy azt miként fogom kivitelezni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése