A fizikai rend megteremtésének folyamata

Azt, hogy MIÉRT is szeretnék rendezettebb lenni, már az első bejegyzésemnél többnyire kifejtettem. Úgy érzem, hogy a rendezetlenség (negatív) hatása kihat az egész életünkre, az általános kedélyállapotunkra, hiszen napról napra, óráról órára előjön valami, amivel meg kell küzdeni. Legyen az egy váratlan teendő, akár valami hivatalos befizetés, elszámolás, de lehet egy iskolai esemény, vállalás, amely kiröppent a fejünkből és az adott pillanatban, szembesülünk vele - többnyire igen későn, amikor jön a kapkodás, vádaskodás, tűzoltó megoldás. Összefoglalva: vacak hangulat.
Azt is kifejtettem, hogy ez a rendezetlenség két síkon is meg kell teremtődjön az életünkben. Egyrészt fizikai síkon, másrészt pedig lelki, életviteli síkon is.

Miközben ezen "munkálkodom" néhány napja, rá kellett jönnöm, hogy a kettő nincs meg egymás nélkül. Leginkább az elsőből, azaz a fizikai rendből következik majd a második, vagyis az életmódban bekövetkező rendezettség. Hiába szeretnék mindig mindennel tisztában lenni, átlátni a folyamatokat, teendőket, ha egyszer fizikailag egy káosz vesz körül, akkor ezt képtelenség.

Ezért hát az első lépés a rendrakással kezdődnek. Muszáj ezzel kezdeni. Ahogy azon a bizonyos napon is azzal kezdtem, hogy a konyhát röpke 35 perc alatt újjávarázsoltam. Így hát ennek a kivitelezésén morfondíroztam és a következőt tudom összegezni:

- Egyszerre csak egy helységet hozok rendbe, annyira, hogy abban jól érezzük magunkat (én pl. a konyhával kezdtem, utána jött a nappali).
- A megteremtett rendet legalább egy teljes hónapig nagyon tudatosan rendben is tartom. Erre a korábban leírtak miatt van szükség, vagyis azért, hogy az ott alkalmazott rendrakási folyamatok 1 hónap elteltével szokássá, napi rutinná váljanak.
- A rendbe szedett helységben a mélyebb, aprólékosabb részeket majd csak akkor teszem rendbe, ha a helység rendjének fenntartása már napok óta kivitelezhető. Ez alatt arra gondolok, hogy most a konyhám pl. csillog-villog, immár 6 teljes napja. De ha benyitok egy-egy szekrénybe, akkor látom, hogy számos dolgot átrendeznék, átvariálnék, csoportosítanék stb. De ezt majd csak az első hét után, azt is megfontoltan, átgondolva.
- Rendrakás közben mindig a célt és funkciót tartom szem előtt.

Ha pl. egy helységben napról napra egy adott helyen gyűlik össze valamilyen zavaró kupac (pl. papírstóc), akkor egyből azon is elmerengek, hogy az vajon miért gyűlik össze és miért pont ott.

Ilyen nálunk az étkezőben található tálaló szekrény, ahol egyrészt folyamatosan gyűlnek a levelek, iratok, papírok, másrészt egy tálban az egyéb apró tárgyak. A papírhalom ellen csak a heti rendszerezéssel tudok védekezni, vagyis a heti ütemtervbe beveszek egy napot, amikor a leveleket, számlákat igenis kinyitom és mind lefűzöm, így ezzel nem gyűjtöm akár hónapokig a hivatalos iratokat. De az erre való kosarat nem szüntetem meg, az nagyon is hasznos, egy hétig abba gyűjtjük a papírokat. A lényeg, hogy be kell vezetni, hogy heti rendszerességgel a kosarat ürítem és minden a helyére kerül (ennél a pontnál meg kell jegyeznem, hogy két teljes napja ennek a lefűzésnek a módszertanát dolgozom ki és az összes lakásban fellelhető 2011-2013 közötti levelet újrarendszerezve lefűztem - és irtó büszke vagyok rá.

Az egyéb apró tárgyaknak fenntartott tál is jó célt szolgál, de egyrészt ki kell szelektálni a benne felgyülemlett halmot, másrészt ügyelni kell rá, hogy abba napi szinten mindig az oda való dolgok kerüljenek: aki bejön és leveszi az óráját, gyűrűjét, leteszi a telefonját, tárcáját, az minden ilyen "kellékét" oda tegye (ne máshová), illetve a tálba, ezeket leszámítva más ne kerüljön. Természetesen minden helység rendbetételekor szisztematikusan végig kell gondolni az adott, egyébként rendszeres kupacok mögötti indítékot, hogy ezzel az elért rendet fenn is tudjuk tartani.

Itt utalok arra is, hogy érdemes azt is átgondolni, hogy vajon miért nem valósul meg a rend. A papírok rendszerezésénél pl. rájöttem arra, hogy jelenleg az emeleten van az „iroda”, vagy nevezzük dolgozószobának. A papírgyűjtő mappákat is itt tartjuk. Naná, hogy soha nem kerülnek fel a papírok, ha azok szelektálása után még az étkezőből fel is kellene caplatni az emeletre, hogy helyükre kerüljenek. Leírva akár röhejesnek tűnhet, de amikor napi egyezer dolgot meg kell csinálni, hogy az ember egy családot koordináljon, akkor az az egy felmenetel is egy nyűg. Így hát több óra irat válogatása után arra jutottam, hogy a mappákat a földszinten, a nappaliban tartjuk ezentúl. Ezt még az új mappák megvásárlása előtt végiggondoltam, aminek különösen örülök, mert így nem színes (kék-sárga-zöld) irodai mappákat vásároltam, hogy fehér, egyszínűeket, amelyek a fa polcszerkezeten még esztétikailag is jól mutatnak. Ez a fajta igényesség számomra nagyon nagy prioritás. Kellemeset a hasznossal... :-)